2013. április 14., vasárnap

Harmadik



A következő sorok egy levél válaszaként születtek. A levél írója nem akarta, hogy a teljes írást közzétegyem, mert szerinte mások is rájönnének kiről van szó. Próbáltam mindent úgy fogalmazni, hogy az egésznek lehessen valami univerzális értelme is. Bármi ilyen leveleket amúgy szívesen fogadok. 

Két dolog idegesít a legjobban: ha önimádó pimasz emberek osztják az észt a hosszú kapcsolat titkáról úgy, hogy közben nekik a leghosszabb irányadó kapcsolatuk maximum három hónap volt. A másik meg: ha igazán hosszú kapcsolatban élő nők/férfiak adják elő úgy magukat, mintha még mindig a szabad piacon lennének. A másik nem hülyítése vagy valami evolúciósan kódolt dolog, vagy egyszerűen tíz emberből nyolc nem elégedett a saját kapcsolati státuszával? Gyanítom az utóbbi.

Meglehetősen elbaszott egy korosztály a miénk. Az enyém. A húszas- harmincas fiatalok. Az egyik részük nagyon odavan attól, hogy mindenképpen szerezzen maga mellé valakit. Mindegy hogyan, egy éjszakára, egy napra, egy hétre, egy évre, teljesen mindegy csak ne kelljen egyedül lefeküdni az ágyba estenként. Mindegy, hogy unja egy idő után, nem akarja, elege van. Mindegy, csak azt a hatalmas hiányt, ami azzal keletkezett, hogy el kellett költözni szülőktől (mert előbb-utóbb el kell költözni) valaki más betöltse. Az ilyen nők és férfiak előbb-utóbb mégis ott támasztják a pultot lent péntek este és bárki az útjukba kerül, szinte azonnal traktálni kezdik elhalóban lévő kapcsolatuk részleteivel. Persze okosan. Benne is akarnak maradni, meg mennének is, s mindezt a következőképpen kommunikálják le:

Pasi:  "Van kapcsolatom. Igen. De szívesen benne lennék valami olyasmibe, amit jobban élvezek."
Na, ezt a nők valahogy így értelmezik: "Szegény Srác. Már nem szerelmes. Egyedül van, én vagyok az, aki megmenthetem. "
Ez az egész egy olyan egyértelmű forgatókönyvet indít be, aminek szinte minden pontja teljesen kiszámítható fordulatokat tartalmaz. Ha a srác tényleg annyira unatkozik, akkor szinte biztos, hogy fog a nője mellé keresni egy harmadik lányt, aki szinte biztos, hogy (habár tisztában lesz azzal, hogy ő a harmadik) titkon azt reméli, hogy előbb-utóbb elhagyja miatta a srác a nőjét. Persze mindig van kivétel, de megmondom frankón: nem fogja.

Nem azért, mert a lány, a harmadik nem jó nő. Nem azért, mert nem akar esetleg vele lenni. Nem azért. Hanem, mert zavaros alapokra nem lehet építkezni. Aki szerető státuszban került bele egy kapcsolatba, az abban is fog maradni. Most kérdezd meg magad ellenkező esetben: mi lesz abból a király játékból, amivel addig csak néha-néha játszottál, ha végleg a tiéd lesz? Hát pontosan ugyanolyan játék lesz belőle, amiből már van tíz is a polcodon.

Ez a női részről is ugyanígy történik. Ha csaj létedre, több vasat is tartasz a tűzbe, hát tedd azt nyugodtan. Ha erre vágysz. De csak ha tényleg erre vágysz. A harmadik srác, ha elég biztos önmagában, erre a helyzetre fog berendezkedni. Totál kényelmes lesz így neki. Te meg majd viheted ezt az egészet a hátadon, ha jó logisztikus vagy, persze megoldod. Viszont ha borul az egész rendszer, akkor egy dolgot tehetsz: hagyd a picsába mindkettőjüket. Semmi nyafogás. Semmi rinyálás. Ha lebuktál, hát lebuktál.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...