2013. február 22., péntek

Formák és Félelmek


Akármilyen picsás dolognak is tűnik, hogy a testalkatokról fogok írni, attól még arról fogok írni. Nem feltétlenül öltözködési kalauz lesz ez (bár még nem tudom, nem értem a cikk végére), hanem inkább olyan "testalkat dinamika". Na, nem azért ilyen a valóságban nem létezik, hogy testalkat-dinamika csak most találtam ki. Olvass tovább és meglátod, miről szeretnék beszélni. 

Kezdj el beszélgetni egy ismeretlen nővel és ha egy hullámhosszon vagytok, elég lesz fél óra és biztosan szóba fognak jönni a külsőségek. Kinek mi nem tetszik magán, mitől érzi magát szarul...ezek az állandó témák. Én bevallom még soha nem találkoztam olyan lánnyal,aki magával tökéletesen meg lenne elégedve. Soha. Ha mutattok nekem egyet (vagy jelentkezik egy), akkor megemelem a kalapomat. S ha leszámítjuk azokat a kényszerképzet-féleségeket, hogy a "bal karom egy centivel vastagabb a másiknál" és az egyéb marhaságokat ,a fő beszédtéma mindig az alak. Nem mindig a súly ,hanem az alak. A probléma mindig ott kezdődik, hogy az alkati dolgok legtöbb esetben mindig valahogy összekapcsolódnak a lányok fejében a testsúllyal, de arról senki nem beszél, hogy igenis néhány alkati adottságon nem lehet változtatni. Lehet menni a konditerembe, meg egészséges kajákat zabálni életünk végéig, de amit megadott a jó Isten azon nincs fogyókúra amin örökkön-örökké változtatni tudna. Persze a doktor bácsi lehet már tudna itt-ott újat faragni, de az a hülye (márbocsánat), aki az életét is arra áldozza, hogy valami más teremtményt formáljon magából és a külsőségektől 100%ban várja el a lelki békét. Á-á nem úgy van az!

Na, nézzük kiknek mik a rigolyái. A következőkben elhangzó dolgok teljes mértékben a saját élményeimet, tapasztalataimat és véleményemet tükrözik. Ezt még hozzátenném. 


Nem lényeg, hogy ezt minek mondja a szakirodalom, de őket mindenki csak "soványnak" emlegeti. Az ő tragédiájuk az, hogy igazából mindenki szeretne annyit zabálni, mint amennyit ők esznek anélkül, hogy bucira híznának, de ez rajtuk kívül senkinek sem sikerül. Ennek ellenére ők mégis -ha nem is hízni szeretnének- de arra vágynak, hogy legalább még egy kis plusz cicivel áldja meg őket a Teremtő, vagy bármilyen más kerekedő formával. Rendkívül beteszi nekik még az is a kaput, hogy a környezetük külön baszogatja őket azzal, hogy "lányom egyél már, egyél már, egyél már", amitől érthető módon roppant mód frusztráltak lesznek és csak még inkább arra fognak vágyni, hogy csoportosuljon néhány helyre rajtuk egy kis plusz zsírtömeg. Rengeteg szorongó vékony csaj van. Legalábbis én nagyon sokkal találkoztam.


Nyilván mindenki maga elég tud képzelni egy ilyen nőt. 175 és 185 centi közötti magasság hosszú karok, hosszú lábak. Persze manapság pont annyira akar mindenki magas lenni,mint sovány (és főleg leginkább ennek a kettőnek a kombinációja, mert ma minden 3. lány katemoss akar lenni), de azért most valljuk be és csak nézzetek szét az utcán: egyáltalán nem általános az, hogy a magas lányok modell alkattal rendelkeznek. Nem. Sőt általában a gyűlölik a saját magasságukat, kicsit esetlennek érzik magukat fiatal koruk elején. Csak figyeljétek meg őket, hogy mennyire összehúzzák magukat, meggörbítik a hátukat és úgy járnak-kelnek. Ráadásul ebbe a csoportba sorolható lányok (értsd magasak,de normális testsúllyal rendelkezők) szinte mindig amiatt panaszkodnak, hogy nagyon nehezen fognak maguknak pasit.
Az öltözködés számukra kész rémálom (különösen a nadrágvásárlás), mert hiába a hosszú láb, de azért csak a legritkább esetben felel meg minden más (comb, fenék) a konfekcióméretnek. Viszont az ő szerencséjük, hogy egy életre elfelejthetik a nadrág felaljazást meg a koktélruhákat. Ha akarnak felvehetnek olyan abroncsos akármiket is, hosszú álomszép nagyestélyiket, anélkül, hogy úgy néznének ki,mint egy sütibaba.



Meg merem kockáztatni, hogy hazánkban minden 2. nő ebbe a kategóriába (is) sorolható. Tudjátok, ez a jellegzetes körte forma, ami a nagyobb comb mellett még nagyobb seggel is társulhat. S mivel alkatokról beszélünk most kutyakeményen kell nekik megdolgozniuk azért, hogy formába tudják hozni az alsó feltájt és ne kelljen egy mérettel nagyobb gatyát venni, mint felsőt. Nem könnyű tehát a genetikával szemben menni, de azért nem is olyan lehetetlen. Mivel én is ebbe a kategóriába tudom, hogy igencsak nyomni kell a futás-biciklizés-gugolás-kardió kombót, hogy fel lehessen venni azt a miniszoknyát. Viszont, ha jól csinálják olyan kerek seggük lehet, hogy



Nagy cickó, nagy vágyálom. Pasik imádják , soványság ide vagy oda,de így kódolta őket az evolúció. Ez van, nincs mit tenni. Ám az ő tragédiájuk is a mellükből fakad. Vajon milyen szar érzés lehet az, ha nincs férfi aki képes 10 mp-nél tovább a szemedbe nézni? Hát az. Rossz érzés. Sőt jellemzően a csöcsös nők az "alma" kategóriába esnek, ami azt jelenti, hogy a cickóik mellé társul némi poci is. Pontosabban leginkább arra híznak, amitől jellemzően teljesen kikészülnek. Viszont no para. Láttál már igazi német nőt? Nem? Akkor nézz meg egyet és minden gondod elszáll. Az övéknél laposabb segg nincs ebben az univerzumban! Inkább legyen egy kis hasad, mint olyan segged,mint egy gyalulap.


Ők atomsokat szenvednek az alkatuk miatt. Néhány ember hajlamos azt hinni, hogy akik kevésbé soványak azok sokkal boldogabbak, mert többet nevetnek -komolyan ezt mondta nekem egyszer valaki. Én ezt nem így látom. Ezek a lányok rengeteg problémával küzdenek, nehezen fogadják el magukat és rengeteg energiát fektetnek abba bele, hogy lefogyjanak. Az alkati adottságokkal viszont nehezen lehet mit kezdeni. Ám sokat lehet a közérzeten és az önérzeten javítani. A súlynál higgyétek el,hogy mindig fontosabb lesz a kisugárzás, az arc és arányosság. Az arányokon meg lehet dolgozni.



Ezek alapján szerintem minden ember átgondolhatná (de főleg ez lányokra vonatkozik), hogy kit miért irigyel, avagy próbál megbántani, vagy cikizni. Az is bizonyos, hogy tisztán aligha fordul elő valamelyik kategóriába. A valóságban mindig valamilyen kombinációja létezik ezeknek. Viszont búvaltbaszottság helyett én a saját bőrömön tanultam meg, hogy habár pár dolgon valóban nem lehet változtatni olyan nagy mértékben, de egy klasszul megválasztott ruha és egy kis agytrenírozás csodákat művel. Minden nő szép valamiben. Na, arra kell koncentrálni.

2013. február 21., csütörtök

#1 Memorable quotes from the future past





"Tudja  maga meg  én köztem ez a hosszú ideje húzódó dolog nem érhet másképpen véget, csakis háromféle módon. Az első esetben én leteszem a kezemből ezt a pezsgős poharat, búcsút intek Önnek és kisétálok ebből a szobából, ebből a házból majd az Ön életéből is olyannyira, hogy Ön  többet nem fog engem így, ebben a helyzetben látni ebben az életben soha. A második eset ennél sokkal bonyolultabb lesz. Én odaállok maga elé, és maga lehúzza a cipzárt a ruhám hátán és itt töltöm az éjszakát. Maga nem kérdez és én sem faggatom magát azt a dolgot illetően, hogy miért nem fogja soha elhagyni a feleségét. Soha nem fogom megkérdezni miért nem választott engem soha. Úgy fogjuk leélni az életünket, -mindegy, hogy együtt vagy külön- hogy ismerős idegenek leszünk egymásnak. Amíg a világ a világ. Maga szenvedni fog és én is szenvedni fogok emiatt. A harmadik eset más. Én leteszem a kezemből ezt a poharat és odamegyek magához. Maga megfogja az arcomat és a szemembe néz és eldöntheti mit kezd velem. A fejébe fogja venni, hogy ezentúl maga irányít, én pedig meg fogom adni Önnek ezt az örömet. Majd amikor eljön az az óvatlan pillanat -mert el fog jönni - akkor én össze fogom törni az Ön szívét.Mivel a fejembe fogom venni azt, hogy közöttünk ez soha, semmilyen körülmények között nem működhet. Ezután minden nőben engem fog keresni és átkozni fogja azt a napot, amikor nem hagyott engem kisétálni azon az ajtón.
Ön dönt.  "

2013. február 20., szerda

Ponyvaregények


Sajnos minden szart elolvasok, de tényleg. Amint végeztem a kötelezőkkel alig várom, hogy felmérjem azt aktuálisan túlhypeolt könyvek listáját az eladási toplistákon és már esem is nekik, hogy megtudjam: mi kell a nőknek manapság, milyen sztorik, milyen ideálokkal, milyen végkifejlettel.  Én ezért olvasok ponyvákat, de mások miért?



Bármennyire is felszínes dolog ez, de muszáj kijelenteni: amint egy könyvben 2 jelenettel több a dugás,mint a többiben az olvasni vágyó nők többsége úgy csap le rájuk,mint a légy a  ****ra. Lényegtelen, hogy a történet sablonos, a szereplők nem tűnnek valóságosnak, de egy kis botrányszag máris olyan reklámot csinál egy-egy könyvnek, amivel aligha lehet vetélkedni. 
Megéri a dugásról írni, élj bárhol is a világon. Kritizálhatnak egymillión is, de  amíg az olyan hülyék is mint én csak azértis el fognak olvasni egy könyvet, hogy lehessen azt kritizálni, addig ez a piac virágozni fog. (Ám őszintén megmondom, hogy úgy soha nem fikáznék le valamit, hogy nem olvastam,nem láttam. Véleményünk csak úgy lehet, ha az rendesen megalapozott)


Bármilyen  szabadosak is vagyunk ma, de egy ponyvaregényt még mindig jól elrejtve mert az ember csak nyilvánosság előtt olvasni. Ez pedig olyan érzést ad -főként a nőknek- hogy valami tiltott dolgot tesznek. Az erotikus irodalom azt az érzést szolgálja ki elsősorban, hogy a szexről nyíltan nem lehet beszélni. Aki pedig beszélni mer róla csak könnyed erkölcsű lehet. Aki pedig olvassa? Az bizony nagy kéjenc. Mindenki szeret huncutkodni. Mindenki. Pont olyan ez,mint a horrorfilmeknél. Ha utálod is néha-néha leülsz megnézni egyet, hogy kapj 1,5 óra ingyen félelmet.A ponyvák is valahogyan ezt használják ki.
Meg merném kockáztatni, hogy azok akik falják a szexes könyveket azok vagy soha nem dugtak még, vagy már jó ideje nincs normális szexuális életük, vagy annyi ki nem élt vágyuk van, hogy azzal fel lehetne robbantani a világot. A szexes könyvek is egyfajta feszültséglevezető eszközök. Elolvasod, végig gondolod, lehet kipróbálod, lehet csak gondolatban próbálod ki, lehet helyteleníted az egészet , és mindig, de mindig azt érzed, hogy tilosban jársz. Az pedig -mondjon bárki bármi - kurvajó érzés (főleg, ha nem csípnek nyakon)


folyt. köv.
(Szürke Ötven Árnyalata & Hamis Gyönyör review hamarosan)

2013. február 18., hétfő

Normal Size


Ha jól meggondoljuk a pletykaoldalakon két dologról olvashatunk a hírességek súlyát illetően: valaki vagy plus size lett, vagyis rövid idő alatt akkorára hízott,mint egy dömper (lsd. Jessica Simpson), vagy zero size lett, miszerint hamarosan az anorexia nervosája miatt orron keresztül kell neki adagolni a bébikaját (lsd. Lindsay Lohan még a ketaminos korszakában). Lassan-lassan már azt hihetnénk, hogy nem élnek nők a földön, akik a középértéket képviselik, ott jól érzik magukat, szexik és ezt tudják is. Pedig vannak!

Sajnos bármilyen szomorú is a túlzásokra van kihegyezve mindenki. Nehéz helyzetben vannak average-típusú nők, mert ugye ki akar egy olyan skatulyában benne ragadni, amit csak úgy lehetne leírni, mint tipikus meg átlagos. Amolyan  szokványos M/L-es alma vagy körte formával, szóval vagy a pocin van egy kis felesleg, vagy combon/seggen. Ettől eltekintve persze lehet, hogy atomjó nők, bomba alakkal, kisugárzással, de ők azok akik szinte mindig fogyni akarnak még 3-5 kilót, (Már az elején megsúgom, hogy én is pont ugyanilyen vagyok) vagyis a legtöbb esetben, mert sajna-bajna azért még mindig az S-es méret van túlhypeolva.

Ők azok, akik azzal a tudattal élik az életüket, hogy "tökéletes alakom lenne ha...", ami a létező legrosszabb gondolat a világon. Nyilván a rengeteg edzés aranyat ér, és ha életmódot is vált az ember, akik az eredmények szépen és hosszú távon fennmaradnak. De lányok! Most valljuk be őszintén: ki az aki soha nem gyengült még el egész életében? Szerintem ilyenből csak nagyon kevés akad. A testalkat hosszú távon igenis meg fogja azt határozni azt, hogy ki milyen eredményeket érhet el a testét illetően. S ha egy testalkat a középméretben stabilizálódott, akkor fejleszteni ugyan nagyon klasszul lehet, de kötve hiszen, hogy hosszú távon tarthatóvá válhat egy 48 kilós XS-es méret. Ez van.




Mindazonáltal kijelenthető, hogy nemcsak mások csesztetik az averageket a tökéletes alak lehetőségével, hanem ők is saját magukat. Talán nem lehet ezáltal az sem meglepő, hogy a legtöbb bulímiás a normális BMI testömegindexszel rendelkező lányok közül kerül ki, azaz a testsúly normális és úgy szokták őket leírni, hogy "csinos, de azért van mit fogni rajta".  Egy nőnek viszont ez a mondat nagyjából olyan, mintha csípőből lekövérezték volna. Legalábbis ha rossz passzban van, akkor biztosan.

Mindenesetre a nők megnyugtatására legyen mondva, hogy a férfiak valóban komolyan gondolják a fenti mondatot, ugyanis a vonzerő szemszögéből azok a nők indulnak a férfiak szemében előnyösebb starthelyzetből, akik egészségesnek és arányosnak tekinthetők. Az arányosság fényében pedig a kilók meglehetősen eltörpülnek. Ha a hölgy ugyanis olyan alakkal rendelkezik, ami egy homokórára hajaz akkor nincs az a férfi, aki ne azt választaná bármi mással szemben. Egyszerűen így vannak kódolva. Szóval lányok nem kell elcsüggedni, ha nem áldott meg titeket modellalkattal a természet! A legszexibb nőket sem: gondoljatok csak Marilyn Monroera, aki a maga 165 centijével és 55-60 kilójáva térdre kényszerítette a fél világot. Pontosabban a fél világ felét...a férfi felét.




Tetszett, ajánlom!

2013. február 17., vasárnap

2:0 a férfiak javára



Előszó

Sokan írtak már azzal kapcsolatban, hogy kicsit olyan ez a blog, mint egy görbe tükör a nőkről és a férfiakról. Sőt, a legutóbbi „véleményfelmérés” kapcsán arra is felhívták a figyelmemet, hogy valóban eltávolodtam a blog eredeti témáitól és kicsit inkább a társadalom-szatíra irányába mentem. Tulajdonképpen igazuk volt. Továbbra sem célom, hogy bármilyen kategóriába is besoroljam magam és arra kérlek Titeket, hogy Ti se tegyétek ezt. Arról írok, amiről szeretnék. Olyan stílusban ,amilyenben szeretnék. Olyan eszközökkel, amilyenekkel szeretnék. Ameddig az én nevem (vagy nicknevem) van a bejegyzések alá írva, addig semmilyen kompromisszumot nem kívánok kötni senkivel. Túl régóta blogolok ahhoz, hogy ne éljek ezzel az előjoggal. Bár ez a jog mindenkit megillet, és csak arra tudlak biztatni Titeket akár írtok, akár blogoltok, vagy akármilyen más kreatív dolgot csináltok, hogy Ti is éljetek ezzel a joggal. Vagy – ha tőlem megszokott módon kevésbé cizelláltan akarok fogalmazni: szarjatok le mindenkit.

Back to topic

Két téma között vaciláltam a mai napra. Mindkettőt jónak éreztem, de az egyiket valamivel erősebbnek. Ezt. Alapjaiban véve soha nem tartottam magam sem feministának, sőt feltétlenül még emancipáltnak sem, mert a férfiak és a nők között valóban éles különbségek lesznek, amíg világ a világ. De mindig lesznek olyan helyzetek a nemek harcában, amikben az egyik jóval erősebb, mint a másik. Ugyanakkor nagyon sok minden tanulható, és nagyon sok határ fellazult már ami a szociális viselkedést, meg a társadalmi dolgokat illeti.
Vagány nők igenis léteznek és hát vannak olyan helyzetek, amikben egy nőnek is férfinak kell lennie – a szó szállóigei értelmében. Néha érdemes egy kicsivel jobban megkeményíteni magunkat és bizony felvenni a kesztyűt. Szóval vannak helyzetek,amikben tanulhatnánk a férfiaktól.



A cseszegetés
A nőknek van egy olyan fegyvere, amiben a férfiak kevésbé jártasak és még az is lehet, hogy képtelenek olyan jól felismerni az eszköztárat. A nők mesterei egymás baszogatásának méghozzá olyan módon, hogy remekül titkolják tulajdonképpen a valódi céljukat. Egy felmerülő intrikában a nő sosem játszik tiszta lappal, hanem olyan módszerekhez folyamodik, amivel egy másik lány lelkét, vagy érzéseit igyekszik terrorizálni. Igen, itt olyan dolgokról van szó, mint a másik kibeszélése, fenyegetése, megszégyenítése. Mindezt pedig egyszerre alkalmazva, jó sokáig.

A férfiak ezzel szemben csak jóval ritkábban viselkednek ilyen típusú féreg módjára. Ha valakivel problémájuk van azt sokkal hamarabb mondják meg szemtől-szembe, mellőzve mindenféle köntörfalazást. Ez a módszer azért sokkal hatékonyabb,mert így bármilyen probléma vagy így vagy úgy, de hamarabb megoldódik. Csak ritkán húzódik el 1 -2 , vagy akár több évig (mondjuk a gimis évekre, ugye lányok?)

A lecke az, hogy néha érdemesebb az asztalra dobni a kesztyűt és egyértelműen tudatni az embert csesztető senkiházival, hogy bizony húzzon el a jó büdös francba. A probléma szinte mindig azzal van, hogy a nők eléggé álszentek is ahhoz, hogy még ezt is teljes mértékben kiforgassák. Ha megmondod a tutit úgy, hogy a másik belezöldöl? Bunkó, vagy barátom. Ha finoman válaszolsz? Egy sunyi kis g*ci vagy. Ha következetes vagy? Akkor bizony egy nagyképű k*rva vagy.

Én viszont azt mondom, hogy soha, de soha ne hagyd, hogy szórakozzanak veled. Soha. Sajnos azt tapasztaltam személyes vitáim során, hogy a „ne süllyedj le az ő szintjére” c. kurva nagy igazság szart se ér, ha az ellenlábas félnek annyi esze van, mint 3 napos csirkének. Érvelhetsz, de nem fogja megérteni. Elhagyhatod a terepet, de akkor nem fogja abbahagyni. Egy támadót csakis a saját fegyverével lehet leszerelni. Ha nála van egy AK-47es, nálad pedig játékpisztoly akkor sajna ráb*sztál barátom. Bár azért hozzátenném, hogy nekem voltak már brutálisan kemény helyzeteim, brutálisan durva emberekkel, amik meghaladták jóval a lányok közötti szemforgatás meg szájhúzogatás kategóriáját. Talán ezért van az, hogy keményebb is vagyok bizonyos esetekben az átlagosnál és ezért ez a véleményem.


A becsmérlés

A nők és a férfiak alapvetően más-más tulajdonságokra érzékenyek, ha féltékenységről, vagy másik megítéléséről van szó. A férfiak iszonyú rosszul kezelik, ha a szemben álló félnek jobb az egzisztenciája, mint a sajátjuk. Ezalatt olyasmit kell érteni,mint mobiltelefon, kocsi, hatalmi pozíció, jobb nője van (ami azt jelentheti, hogy feljebb van egy bizonyos ranglétrán), jobban teljesít a munkájában.  

A  nők ezzel szemben iszonyatosan rá vannak zizzenve a külsőségekre. A női intrikák legnagyobb része abból fakad, hogy a másik csajt valamilyen külső tulajdonság tekintetében különbnek gondolják maguknál és úgy védekeznek, hogy becsmérlik őt. Sőt, meg merem kockáztatni azt az állítást is, hogy ha az irigység nem valamilyen külső tulajdonság miatt van (pl a probléma az, hogy az irigyelt lány okosabb), a lányok akkor is hajlamosabbak visszavezetni ezt valamilyen külső dologra. Például: oké, király a suliban, de amúgy kövér és emiatt nincs élete. Vagy: tehetségesebb valamiben, de amúgy tök csúnya. 

Ám becsmérlés tekintetében nem kell nagy ismeretségre szert tenni, hogy elinduljon a fikalavina. Szebb a haja? Ribanc. Nagyobb a melle? Ribanc. Csinosabb? Ribanc. Több barátja van? Ribanc. Hát nem valami találó. Egy normális önérzettel rendelkező nő nem mások tükrében ítéli meg saját magát, hanem csakis a sajátjában. Persze elkerülhetetlen, hogy bizonyos helyzetekben másoknak feleljünk meg, de egy kicsit kínos, ha a legjobb barátodnak vélt barátnődet meggyőzöd arról, hogy az új farmerjában akkora a segge,mint egy tanknak, pusztán azért, mert valójában egy fokkal jobban mutat rajta, mint rajtad. Higgyétek el, van ilyen is…
A külső tulajdonságok évről-évre kevesebbet és kevesebbet fognak számítani. Egy kemény egyetemi szakon, egy munkában, különféle versenyhelyzetekben (jó kivéve, ha te akarsz lenni Miss Hungary) egy szép mosoly meg egy jó frizura lószart sem ér. Én mindig arra törekedtem, hogy a teljesítményemet és a lelkemet trenírozzam. A többi meg jön magától, ha az ember hatékonynak érzi magát, mert az önbecsülés növelésétől nincsen jobb gyógyszer semmire. Persze a szépség az mindig egy befolyásoló tényező, de önmagában tartalom nélkül?!

Minden női gonoszság egy tőről fakad: az önbizalomhiányból. És az a nő, aki abban leli a legnagyobb (már-már egyetlen örömét), hogy mindenkit ócsárol, bánt, és attól elégedett, ha másokat húz le, azok az igazán szomorú teremtések. Csak ez jusson róluk eszetekbe.



2013. február 15., péntek

Whore Couture



Whore Couture. Már előre látom, hogy ezt a két szót még 100x le fogom írni ebben a bejegyzésben, és legalább 20%ban fel fogom cserélni az 'o'-t az 'u'-val. Magyarul viszont nem tudnék jó fordítást kitalálni, szerintem ennél találóbban nem tudnám kifejezni, hogy miről is akarok írni. Ám, ha hirtelen nem lenne egyértelmű, akkor olvass tovább.

Néha elsétálok bizonyos üzletek mellet (nem mondom ki a nevüket, de szerintem tudni fogjátok mire gondolok) és elborzadok. Na, nemcsak a minősíthetetlen ruhadaraboktól, amikre valóban még a gönc kifejezés is hatalmas bókként hathat, hanem olykor-olykor a viselőjüktől is. Vajon miért lehet az, hogy valójában nagyon-nagyon csinos, és borzasztó dekoratív (és általában pofátlanul fiatal) lányok szánt szándékkal öltöznek prostinak? Nyilván mondhatnátok, hogy ez ízlés dolga, had csinálják, de azért szerintem emögött több is van.

Én biztos vagyok benne, hogyha 10 évvel előtt otthon necc harisnyába és nyakig feltolt csöcsökkel akartam volna iskolába indulni olyan fülest kaptam volna, hogy csak néztem volna. Szerintem nem nagy baj, ha az ember fiatalon az identitáskeresése során beleütközik 1-2 tiltótáblába. Lázadni mindig kell valami ellen, vagy valaki ellen, de azért nem mindegy, hogy úgy tőr valaki borsot a családja/iskolája/barátai orrára, hogy komplett ribancot csinál magából.




Hallottam már lányokat, akik stílusokat azzal magyarázzák, hogy másképp nem veszik észre őket a fiúk. Fiatalon ez nyilván lehet nagy szívfájdalma az embernek,főleg ha azt látja, hogy nagy szerelme az osztály legjobb csajával jár és muszáj valamivel felkeltenie a figyelmét. Ám később (már a gimiben is) 10 fiúból szerintem 8 egész biztosan nem örülne annak, ha a csaja vásári portékának öltözik minden egyes nyilvános eseményen. 


Bármilyen közhelyes is, de mindig az érdekesebb, amit az ember nem lát. A test 80%ban szabadon hagyott bőrfelülete nem túl sokat bíz a fantáziára. És ez ugyancsak igaz akkor is, ha a csajok Facebook profiljának nagy része az ő fürdőruhás, miniruhás, akármilyenes képeivel van tele. 

Sajnos bármilyen kiábrándító is, de ebben a stílusban öltözködő csajok rettentő komolyan is veszik az általuk képviselt vonalat. Ugyanakkor nem mondanám azt, hogy minden kihívóan öltözködő nő hülye lenne. Nem is magával a kihívó stílussal van a probléma, hanem azzal ha mindez ízléstelenséggel és olcsósággal társul (ezt nem pénzben kell érteni). Valami oké a kamionosok és kurvák partira, de nagy butaság minden pénteken fűzőben, bugyi nélkül feszíteni (na ez semmikor sem oké) a helyi nagyonmenő szórakozóhelyen.



Azonban persze minden esetben vannak kivételek. Néha tényleg át kell lépni a határokat. Néha jó kicsit megbotránkoztatni az embereket. Néha jó kicsit megmutatni, hogy mindenkinek van egy rosszlány oldala, ami miatt másnap huncutul rákacsintanak az emberre és egy évig emlegetik, hogy "hűűű, na akkor ez passzolt" (értsd halloweenozás meg farsang). Minden más alkalommal viszont a kevesebb mindig több. Tudom, hogy ez a vesszőparipám, de mindenképpen hiszek ebben.

Na mégsem írtam le még egyszer, hogy whore couture. Haha.

2013. február 14., csütörtök

Valentin

Valami hosszabb és viccesebb cikk megírására készültem a témával kapcsolatban, csak a hajnalig tartó rendőrségnél ülés tegnap kicsit elvette a kedvemet a magasabb röptű gondolatoktól. Ennek ellenére szinte nem lehet elmenni eme csudálatos nap mellett úgy, hogy ne lenne hozzá 1-2 keresetlen szavam.
Kedves családom a virágbizniszben utazik már jó nehány éve és így mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy legyen olyan kedves és vegyen egy szál vörös rózsát a közeli virágosnál, had legyen számukra öröm-boldogság ez a nap. Vicceltem.Na. Vissza a témához.

Pár napja Pesten voltam és az éjszakain a következő beszélgetésnek voltak fültanúja egy frissen összemelegedni készülő pár között. Látszott rajtuk, hogy alkoholban már oldódtak némileg és a tömött buszon egymást diszkréten átölelve csüngtek egymáson és egy kósza kapaszkodón:

Lány: Csütörtökön Valentin-nap....
Fiú: Ja...
Lány: Fogsz venni valamit valakinek? (Implicit arra célozhatott, hogy futó románcukból vajon más is kialakulhat-e esetleg a következő időszakban)
Fiú: Nem hiszem...utoljára 3 éve vettem ajándékot egy lánynak. (Implicit arra célozhatott, hogy súlyosan összetörhette valami némber a szívét)
Lány: JA! Szerintem a Valentin-nap egy szar dolog, semmi értelme! (Implicit: vagány csaj vagyok, aki amúgy nincs annyira oda érted. Vagy ezt próbálom nagyon mutatni)

Tanulság: úgy tűnik, hogy ezek a frinci-franci ünnepek a kialakuló kapcsolatok néminemű mutatói. Nem az a lényeg, hogy ki és mit vásárol, hanem hogy milyen az illető hozzáállása alles.


Én öt típusba tartozó fiúval találkoztam eddig 
(így hirtelen végigböngésztem a Facebook kezdőoldalamat is ma)

Az elégedetlenkedő
Ha nincs barátnője: Ő az a fajta, aki már napokkal előtte elkezdi szidni, hogy "na jön ez a hülye amerikai ünnep ,aminek persze nincs is hagyománya itthon" nem érti, hogy "miért dőlnek be az emberek a média nyomásának" és miért kell "csak egy napon kimutatni, hogy mennyire fontos neked a másik".
Ha van barátnője: Elmegy és vételezik egy szál rózsát.



A túlbuzgó
Ha nincs barátnője: Depresszióba esik a szeretet effajta áradásától és nem nem magára értelmezni a "keresd meg a párodat" és a "szerelem örökké tart" c. jeligéket.
Ha van barátnője:  Letölti ncoreról az összes magasan seedelt romantikus filmet (3 éve még azt mondtam volna, hogy kikölcsönzi a DVD-ket, de nem akarom áltatni magam) : Szerelmünk lapjai, Love Story, Rómeó és Júlia, és más egyéb Zac Efron filmek. Szerelmének " szertelek picimókuszom" "életem kuglófjának egyetlen szem mazsolája" c. jeligéket posztolgat a Facebookra, és ha nagyon elvetemült akkor szívekkel körberajzolt közös (szigorúan Painttel elkészített) képeket tölt fel. Barátnője pedig mindeközben agyhalál közeli állapotba kerül.



A türhő
Ha nincs barátnője: Leszarja.World of Warcraftozik.
Ha van barátnője: Leszarja. World of Warcraftozik tovább. 





A szexmániás
Ha nincs barátnője: Ez a típus amúgy is nagyon rá van állva a pornhubra, és lehet még titokban a Szürke Ötven Árnyalatát is elolvasta.
Ha van barátnője: Első körben megveszi a nőjének a Szürke Ötven Árnyalatát, mellé pedig bimbitakarókat és ehető tangát is csatol.  A közös filmnézés pedig a klasszikus Mélytorok nézésében merül ki.





A praktikus
Ez a legnormálisabb fajta és tapasztalatim szerint a fiúk 80%-a idesorolható. Konstatálja, hogy van még egy ünnep ami miatt belefér egy plusz mozi, meg egy plusz vacsora. Vesz egy szál virágot, vagy ha nagyon mókázni akar akkor vesz egy undorító világító-éneklő plüss szívet, hogy legyen min röhögni. Mindeközben persze végig tudja, és a barátnője is tudja, hogy ez nem a Valentin-nap miatt van. Hanem csak úgy.


2013. február 7., csütörtök

Egy másik világ









Régi/ új munkáim egyvelege.
Értelmezd őket szabadon.
Fotó - Alison Scarpulla
Idézet 1.: William Blake
Idézet 2.: Fodor Ákos
Idézet 3.: saját
Idézet 4.:William Blake
Idézet 5.:Fodor Ákos
Idézet 6.: Fodor Ákos
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...